7. Mindig van egy-két gyökér...

A minap a tízéves fiam, Berci, odafordult hozzám gyomlálás közben, és azt mondta: „Az élet olyan, mint az ásás. Mindig akad egy-két gyökér.” Nevettem – mert hát vicces volt – de utána elgondolkodtam. Mennyire igaza van. Ahogy haladunk előre az életben, új dolgokat kezdünk, kapcsolatokat építünk, néha bizony beleütközünk olyan emberekbe is, akik nem segítenek, hanem visszahúznak. Akik leszívják az energiánkat, elbizonytalanítanak, mérgeznek. Olyanok, mint a gyomok. És mit csinálunk a kertben a gyomokkal? Nem öntözzük őket. Nem pátyolgatjuk őket. Kiszedjük. Mégis, az életben hajlamosak vagyunk ragaszkodni azokhoz a kapcsolatokhoz is, amik már rég nem tesznek jót. Talán megszoktuk. Talán félünk a változástól. Talán reméljük, hogy egyszer majd más lesz. De őszintén – megéri? Az élet túl rövid ahhoz, hogy mérgező kapcsolatokban pazaroljuk az energiánkat. Keressük inkább azokat az embereket, akikkel jó együtt lenni. Akik után feltöltődve érezzük magunkat, nem kifacsarva. Akikkel lehet őszintén nevetni, mélyen beszélgetni, csendben lenni. Akikkel van kölcsönös tisztelet, figyelem, szeretet. És ahogy a virágokat gondozod, ezekre a kapcsolatokra is figyelj. A te kerted. A te életed. Te döntöd el, hogy kiket engedsz meg, és kiknek mit engedsz meg... Várlak az Örömterápia Klubban is: www.lukacslili.hu/klub Weboldalamról letöltheted ingyen a könyvemet is: www.lukacslili.hu