9. egy napos kihívás, tarts velem!

Ma egy kis kihívást hoztam nektek: tartsunk egy panaszkodásmentes napot. 24 óra. Ennyi az egész. Egy napig nem panaszkodunk. Nem morgunk, nem sóhajtozunk, nem sajnáltatjuk magunkat. Csak figyelünk. Hányszor akarod újra elmesélni, hogy milyen rossz dolog történt veled? Ez a kis gyakorlat nem arról szól, hogy el kell nyomnunk magunkban az érzéseinket. Inkább arról, hogy tudatosítsuk, hol van bennünk az áldozati működés. Mert van. Mindenkiben. De felnőtt, cselekvő emberek vagyunk. Nem mártírok. Nem áldozatok. Ha valami nehéz az életünkben – márpedig természetesen van ilyen –, akkor keressünk megoldást. Ne maradjunk a panaszkodás szintjén. Mert az nem mozdít semerre. Sokat idézem Buda László egyik történetét, most is ő jut eszembe. A történet arról szól, hogy egy törzsben, ha valakit baj ér, háromszor megbeszélik vele a tűz körül, hogy mi történt. Kipanaszkodhatja magát. Egyszer, kétszer, háromszor – megszeretgetik, odafigyelnek rá, támogatják. De negyedszerre már nem. Mert ha valamit túl sokszor mondunk, abból már nem csak egy történet lesz, hanem meggyőződés és hitrendszer. A végén már elhisszük, hogy tényleg ilyen az életünk. Tényleg mindig ez történik, ha ez vagy az történik stb. Pedig lehet, hogy csak nem akartuk megérteni, felelősséget vállalni stb. Szóval a mostani kihívás: egy nap panaszkodás nélkül. És lehet, hogy utána szeretnél még egyet. Meg még egyet. Mert észreveszed, hogy a kezdeti nehézség után egyre könnyebb a lelked. További hasznos tartalmak: www.lukacslili.hu